Pál utcai fiúk

Segítség nektek "A Pál utcai fiúk" c. olvasmánynaplóhoz.

Molnár Ferenc

Az író rövid életrajza:

Molnár Ferenc 1878. január 12-én született Budapesten. Eredeti neve Neumann Ferenc. 1887 és 1895 között a budapesti Református Gimnázium tanulója volt. 1895-ben jogot tanult Budapesten és Genfben, majd Párizsba utazott. 1896-ban visszatért Budapestre, nem folytatta jogi tanulmányait, hanem újságíró lett. Ekkor vette fel a Molnár nevet. Írni gyermekkorában kezdett. 1898-ban jelent meg az első elbeszéléskötete, 1901-ben az első regénye, 1902-ben pedig bemutatták az első drámáját is. Hamarosan a legnépszerűbb magyar író, drámaíró lett, műveit számos nyelvre lefordították, világszerte játszották. 1906-ban beválasztották a Budapesti Napló szerkesztőbizottságába. Többször nősült. Huszonkilenc éves volt, amikor elkészült A Pál utcai fiúk (1907), amelyet azóta is világszerte a világirodalom egyik legjobb ifjúsági regényének ítélnek. 1907-ben beválasztották a Petőfi Társaságba, 1911-ben pedig a Kisfaludy Társaságba is. 1914-1915-ben haditudósító volt a galíciai fronton, tudósításait több tucat angol és amerikai újság is közölte, köztük a London Morning Post és a New York Times is. Sokat utazott. 1920 és 1940 között többnyire Nyugat-Európában élt, csak látogatóban járt Magyarországon. 1927-ben A hattyú című darabjának nagy sikerű párizsi bemutatója után megkapta a francia Becsületrend Nagykeresztjét.

Ebben az évben utazott először az Amerikai Egyesült Államokba, Coolidge elnök a Fehér Házban fogadta. 1928-ban Budapesten húsz kötetben jelentek meg összegyűjtött művei. Ezek 1929-ben New Yorkban angolul is megjelentek. 1940-ben ? a fasizmus elől menekülve ? New Yorkba költözött, haláláig a Plaza Hotelben lakott. 1952. április 1-jén halt meg New Yorkban, ott áll sírja is.

A regény keletkezése:

Molnár Ferenc huszonhat évesen, állítólag pár hét alatt, a New York Kávéház karzatán írta meg a gyermekkorát felidéző könyvét, afféle ujjgyakorlatként, volt tanára, Rupp Kornél kérésére.

Főhősét, a kis Nemecseket legjobb gyerekkori barátjáról, a vele egyidős Feiks Jenőről mintázta.

A regény önéletrajzi ihletésű. Valóságos helyszíneken és karaktereken alapul, melyek a korabeli dokumentumok: térképek, iskolai évkönyvek stb. alapján tökéletesen beazonosíthatók.

A Nemecsek név abban az időben meglehetősen gyakori volt, a századelőn több család is lakott ilyen vezetéknéven az egykori Ferencvárosban. A történet maga 1889 tavaszán játszódik, amikor a szerző Molnár Ferenc is tíz év körüli fiúcska volt. Molnár rendkívül szerette Pestet, és a századforduló a város felvirágzását jelentette. A polgáriasodás és a millennium jegyében beinduló lázas építkezések következtében a szabad ingatlanokért folyó harc nagyon is valóságos jelenséggé vált. A regénybeli ?grund? a Mária utca és a Pál utca sarkán terült el, de a századfordulón már ház állt azon is. Nemecsek lakhelyét, a Rákos utcai kertes, szegényes földszinti házsort pedig később az Iparművészeti Múzeum építése miatt bontották le.

Azonosíthatók a regényben szereplő iskolák is: Molnár Ferenc a Lónyay utcai Református Főgimnáziumba járt ? ez ma is megvan ?, és ez volt a Pál utcai fiúk iskolája, ahol máig megmaradtak az évkönyvek a századelőről. Ezekből az is kiderül, hogy az egyletesdi, önképzőkörösdi valóságosan működött, és a gyerek Molnár Ferenc komoly tagnak számított. A vörösingesek iskolája a Zerge utca 11-ben a Józsefvárosi Főreálgimnázium volt, ma Vörösmarty Gimnázium. A regényben szereplő nevek is gyakran visszaköszönnek ? eredeti vagy hasonló változatban ? a gimnáziumi évkönyvek osztálynévsoraiban. Azonosíthatók lettek többek között az egyik Pásztor fiú vagy Csónakos személye is, illetve további iskola- és játszótársak, például Geréb.

* * *

Molnár Ferenc: a Pál utcai fiúk

Szereplők:
A Pál utcai fiúk: Boka, Nemecsek, Geréb, Weisz, Kolnay, Barabás, Csele, Leszik, Csónakos, Geréb, Richter, a vörösingesek: Áts Feri, a két Pásztor…, Janó, a tót, tanárok, szülők, cselédek, szomszédok, őrök, orvos, ügyvéd, édességárus, diákok, járókelők…

Helyszín:
Budapest 1889

A rövid tartalom:

I. rész

A regény elején rögtön megismerkedünk az osztályban a kémia órán a főbb szereplőikkel.
A kísérlet közben megszólalt az utcáról egy zongor-verkli, és minden figyelem odalett. Tavasz volt és a nap már csalogatta ki a fiúkat a szabadba. Délután gyűlést szerveztek és elnökválasztást. Az iskola előtt Csónakos megpróbált alkudni az olasz édességárussal, majd Nemecsek mesélte el, hogy a két Pásztor elvette a játékgolyóit, amiből kettő üveg volt, és erre még Boka is felháborodott. Ha egy erősebb fiú elveszi egy gyengébbnek a dolgait, azt einstand-nak nevezik “különleges pesti gyerekszóval.” Mindenki érezte, hogy ezt már nem lehet annyiban hagyni.

II. rész

Megismerjük a grundot, ami a legnagyobb boldogság a pesti fiúknak a nagy házak rengetegében, ahol nem lehet sehol sem játszani.
A grund egy üres telek volt, aminek egyik végében egy tót fát őrzött, és ami a Pál utcai fiúk főhadiszállása és játszótere volt. A grundon voltak erődök, amiket Boka parancsára, mert ő volt a kapitány, erősítgettek, de az erődöket Nemecsek és Csónakos építette. A grundon mindenkinek megvolt a tisztsége, mint egy igazi hadseregben, azzal a különbséggel, hogy itt minndenki tiszt volt, egyedül Nemecsek volt közlegény. Azon a napon, amikor az elnökválasztás volt, először ért Nemecsek a grundra és meglátta Áts Ferit, aki elvitte a zászlót. A fiúk, amikor egyenként megérkeztek, újra elnököt választottak, ezúttal is Bokát, bár volt 3 ellenszavazat, és elhatározták, hogy meglátogatják az ellenfél, a vörösingesek főhadiszállását, a Füvészkertet.

III. rész

Boka Nemecsekkel és Csónakossal indult el a Füvészkertbe, hogy egy papírlapot hagyjanak ott, amin ez áll: Itt jártak a Pál utcai fiúk.
Nem volt könnyű terep a Füvészkert. Hatalmas kőfal vette körül, felnőtt, éjszakai őr is vigyázott a kertre. Volt egy rom és egy sziget a közepén, amit csónakkal vagy a hídon lehetett megközelíteni, de ott két őr állt a vörösingesek közül. A fiúk nehezen jutottak előre, csalános volt a térség, az őrökkel is vigyázni kellett és a Füvészkert őre is nagyon szemfüles volt. A szigetre csónakkal jutottak be végül és Nemecsek beleesett a jéghideg vízbe és bőrig ázott. A csónaknál otthagyták Csónakost és Nemecsek és Boka kúszott tovább a helyre, ahol a vörösingesek tanácskoztak. Ekkor meglátták a vörösingesek közt Gerébet és ki is hallgatták, ahogy mindent elmond a grundról, amit a vörösingesek meg akarnak szerezni. Mikor elmentek, Boka kitűzte a papírt és rohantak vissza Nemecsekkel. A vörösingesek hamar észrevették, hogy ottjártak, és utánuk iramodtak. A három fiú egy üvegházba menekült, ahol Nemecsek ismét a hideg medencében kötött ki. Végül sikerült elmenekülniük a Füvészkertből. Nemecseknek összeadtak a lóvasútra, hogy minél hamarabb hazaérjen, mert már jégé fagyott a márciusi széltől a vizes ruhákban.

IV. rész

Az iskolában mindenki az előző napi kalandot tárgyalta. Tudták, hogy a három fiú sikerrel járt, de nem tudták a részleteket, mert Bokából és Nemecsekből egy szót sem lehetett kihúzni, Csónakos pedig össze-vissza fecsegett és nagyokat lódított. Óra után Rácz tanár úr behívatta Weiszet, Barabást, Kolnayt, Cselét, Nemecseket, Richtert, Lesziket magához és felelősségre vonta őket a gittegylet miatt. Kiderült minden. A tisztségek, a feladatok, előkerült a pecsét, a zászló, a gitt, és Rácz tanár úr elkobzott mindent, és feloszlatta az egyesületet, valamint megtiltotta, hogy bármilyen egyesületet alapítsanak. Mialatt a kioktatást folyt, Nemecsek kikapart egy jó adag gittet, ami az új egylet alapja lehet. El is határozták, hogy a grundon közgyűlést tartanak délután. El is kezdték a gyűlést délután, de Nemecsek észrevette az áruló Gerébet, aki a tóthoz sompolygott a farakások közt. Nemecsek kihallgatta őket és megtudta, hogy Geréb szivarral lefizette a tótot, hogy kergesse ki a fiúkat a grundról, mert más fiúk akarnak ide jönni, akik mindig tudnak majd szivart, sőt forintot is adni. A tót belement.
Nemecsek nagyon feldúltan visszament a többiek közé, hogy elmondja Bokának, de ő még nem érkezett meg, ezért elé akart menni, mert azt gondolta, hogy ő talán még tud hatni Gerébre. Közben a gittegylet nem tudta, milyen fontos ügyben szaladgált Nemecsek, ők csak azt látták, hogy nem törődött a gyűléssel és elment, ezért gyávának és árulónak mondták ki, és beírták a nevét a fekete könyvbe, csupa kis betűkkel.
Közben Nemecsek az utcán elmondott mindent Bokának és még látták Gerébet, de amikor utána kiáltottak, az csak nevetve elszaladt.

V. rész

Két nappal később a Füvészkertben a vörösingesek gyűlést tartottak. Áts Feri, a vörösingesek vezére kihirdette, hogy holnapra tűzte ki a háborút. A raktáros jelentette, hogy a raktárból ellopták a pál utcaiaktól zsákmányolt zászlót, és hogy egy picinyke lábnyom volt a raktár körül. Meghallgatták Gerébet, aki elmondta, hogy megvesztegette a tótot, hogy harc nélkül megkapják a grundot. Áts Feri nagyon mérges lett emiatt, és gyávának nevezte Gerébet, de ő azt mondta, hogy ő bizony nem gyáva, ő velük tart és Pál utcaiak ellen. Gyávának nevezte a Pál utcaiakat, de ekkor leugrott Nemecsek a fáról, ahol addig rejtőzött és a szemükbe vágta, hogy közülük a legkisebb sem gyáva, hiszen Ő is ellopta a zászlót, és akár megverhetik, de ő nem fut el. Áts Ferinek nagyon megtetszett a bátor kislegény, és hívta, hogy álljon be közéjük. Nemecsek persze nem lett áruló. Kicsavarták a kezéből a zászlót, és mivel Áts Feri azt mondta, hogy túl kicsi a veréshez, hát megfürösztötték. A kicsi Nemecsek büszkén kiáltotta Geréb szemébe, hogy áruló, és mikor elment, tisztelegtek neki a vörösingesek, Gerébet pedig rögtön kizárták a csapatukból.

VI. rész

Boka kiáltványt függesztett ki a grunra a közelgő háborúról, és a fiúk lelkesedve várták a parancsnokot. Boka mindent elmondott, mindenki felesküdött a csapatra. Boka elmondta a haditervet és elmondta, hogy Nemecsek lett a hadsegédje. Ez ellen a gittegylet tiltakozott, de Bokát nem érdekelte az egylet. A kis Nemecsek azonban – aki már nagyon beteg volt és minduntalan köhögésrohamok törtek rá – nem akarta, hogy Boka is megvesse, hát elmondta, hogy miért is tartják őt gyávának. Boka megígérte, hogy a háború után tisztázza Nemecseket. Bár Nemecsek szomorú volt, hogy az ő becsületének ügyét elnapolták, engedelmesen teljesítette Boka utasításait. Megérkezett Geréb és könyörgött Bokának, hogy fogadják vissza, de Boka nem engedte vissza a fiút, aki sírva elment.
Miután egész délután gyakorlatoztak, kimondták, hogy aki a másnapi háborúból hiányzik, az szószegő. A gyakorlat után a gittegylet sürgős közgyűlést hívott össze, mert az elnök elfelejtette rágni a gitttet, ami kiszáradt. Ezt akarták kitárgyalni, de megérkezett Geréb apja, aki tudni akarta, hogy a fia valóban áruló-e vagy sem. A kis Nemecsek, aki a láztól már nem is volt magáná,l azt mondta, hogy Geréb nem áruló. Geréb apja boldogan tért haza, Boka pedig hazakísérte Nemecseket, aki már alig állt a lábán, és hallucinált a láztól.

VII. rész

Másnap latin órán Rácz tanár úr is észrevette, hogy a fiúk majd kibújnak a bőrükből. Az egész iskola lázban égett, sokan részt akartak venni a csatában, jelentkeztek, harcolni, kémkedni vagy csak nézőnek, de Boka nem engedett maguk közé idegent. Mentek a grundra gyakorlatozni. Geréb levelet küldött a cselédjükkel, hogy kihallgatta a Füvészkertben a vörösingeseket és megtudta, hogy azok csak másnap támadnak, és elküldte Nemcseknek az új könyvét, amit apjától kapott, mert kiderült róla, hogy mégsem áruló. Kérte, hogy fogadják vissza és bocsássanak meg neki. Boka visszafogadta Gerébet, és beállt mindenki a helyére. Követek érkeztek a vörösingesektől, akik elhozták a hadüzenetet, megállapodtak a harc szabályiban és megkérdezték a bátor Nemecsek címét. Meg is látogatták a kis Nemecseket, aki lázasan feküdt otthon és nagyon elszomorodott, amikor megtudta, hogy már másnap lesz a háború, és akkor ő kimarad abból.

VIII. rész

Gyönyörű nap volt a háború napja. Hatalmas volt a sietség az iskola után, és háromnegyed kettőkor már mindenki a helyén volt. Boka elmondta, hogy kissé megváltoztatta a haditervet és egy sáncot ásatott, ahol a legerősebbek megbújnak majd, és onnan támadnak az ellenségre. Fél háromkor megérkezett az ellenség, és csak a csapat egyik része támadott az idősebb Pásztor vezetésével. Áts Ferivel a vörösingesek másik felével a jelre várt, hogy majd akkor támadnak, ha Pásztorék már győztek. Pásztorékat azonban legyőzték a Pál utcaiak és egyenként bezárták őket a tót kunyhójába. Hiába várta Áts Feri a trombitajelet, az nem jött. Aztán azt hallották, hogy a Pál utcaiak éljeneztek. Erre berontottak és bizony hiába voltak kevesebben, teljesen pihentek voltak a Pál utcaiak seregével szemben. Nagyon erősen nyomultak előre és egyszer csak Áts Feri elkiáltotta magát, hogy szabadítsák ki a kunyhóban levőket. Egyszerre azonban ott termett Nemecsek, aki a láztól “megtáltosodva” a földre fektette az idegen vezért. A vörösingesek között hatalmas lett a zavar és végérvényesen elvesztették a háborút. Az ellenség elment és csak Áts Feri álldogált ott és nézte, amint mindenki körülvette Nemecseket, akit kineveztek kapitánynak. Amikor Áts elment, mindenki tisztelgett neki. Aztán megjelent Nemecsek rémült édesanyja, aki már mindenütt kereste a beteg fiút, aki csak úgy megszökött az ágyából. Az egész csapat hazáig kísérte őket. Végül csak Boka maradt a ház előtt és keservesen sírt. Aztán megérkezett Nemecsek apja is és ő is csak sírt vele. Aztán Boka egyedül maradt az utcán, de látta Áts Ferit, aki eljött, hogy Nemecsek állapota felől érdeklődjön.

IX. rész

Itt néhány bejegyzés következik a gittegylet jegyzőkönyvéből, ami tartalmazza, hogy Nemecsek Ernő nem gyáva és nevét tévedésből írták kis betűvel, és hogy Boka János nevét a történelemkönyvbe be kell írni Hunyadi neve mellé, mert legalább olyan jó vezér ő is. És a legyőzöttek nevei közé pedig az Áts Feri nevét. Továbbá bejegyzések állnak a kiszáradt gitt miatt, amit Kolnay, az elnök nem rágott, és ami miatt az elnöknek fegyelmit szavazott meg az egyesület, és ami nagyon nem tetszett az elnöknek és azt mondta rá: “szemétség”.

X. rész

A Rákos utcában, ahol Nemecsekék laktak, nagy volt a csend. Minden szomszéd lábujjhegyen járt, hogy nehogy megzavarja a kis beteget. Mindenki kérdezősködött, hozott valamit, de csak azt a választ kapták, hogy a kisfiú nagyon rosszul van. Amikor megérkezett Boka és elmondta Nemecseknek, hogy a gittegylet mindent megbánt vele kapcsoltaban és még díszoklevelet is készítettek neki, amiben bocsánatot kérnek és csupa nagybetűvel írják a nevét, de a kis Nemecsek nem hitt Bokának. Megörült a hírre, hogy Áts Feri ott járt előző este és utána érdeklődött, és azt is megtudta, hogy a vörösingesek új vezért választottak, az idősebb Pásztort, de kitiltották őket még aznap este a Füvészkertből, mert a Füvészkert igazgatója megelégelte a nagy lármázásokat. A kis Nemecsek a láztól már mindenfélét elképzelt. Sem a szülei, sem Boka nem tudta lecsitítani. A kisfiú biztosan tudta, hogy meghal, pedig nem is hallotta, amikor az orvos azt mondta az édesapjának, hogy már nem éri meg a reggelt, de talán az estét sem. Mire megérkezett az egylet, hogy átnyújtsák a díszoklevelet, Nemecsek már meghalt.
A fiúk hazamentek, Boka pedig a városban bolyongott, majd a grudra ment be, hogy kisírja magát. Tanúja volt, hogy Barabás és Kolnay ünnepélyesen kibékültek. Nemecseken és a grundon tűnődött és a kunyhóban furcsa szerszámokat látott meg. Ekkor tudta meg a tóttól, hogy a grund tulajdonosa házat építtett arra a helyre, amiért ők harcoltak, amiért Nemecsek az életét adta.

* * *

Fogalmazások


A Pál utcai fiúk

Molnár Ferencnek (1879-1952) 29 éves korában, 1970-ben jelent meg A Pál utcai fiúk című regénye. Az író a regénybeli grundnak a közelében lakott. (Budapest, József körút 83.)

Az ifjúsági regényének témáját saját gyermekkorának emlékeiből merítette, szereplőit élő figurákról, barátairól, osztálytársairól mintázta a Lónyay utcai Református Gimnáziumból.

Molnár Ferenc eredeti neve ? Neumann Ferenc 18 éves koráig. A ?Molnár? felvett, ún. írói név. Az egyik kedvenc nagybácsi foglalkozása volt a molnárság.

Az ötödök osztályos diákok számára fontos olvasmány Molnár Ferenc regénye. Művét 1907-ben adták ki, és több nyelvre is lefordították. Azóta már elmondhatjuk, igazi világsikert aratott ez az ifjúsági regény.

A cselekmény a századforduló körüli években játszódik a Ferencváros és Józsefváros környékén Budapesten.

A regény a Pál utcai fiúk életét mutatja be, és megtudhatjuk, mi az a gittegylet, hol van a grund, és részesei lehetünk a nagy harcnak, melynek tétje a játszótér birtoklása. Az író csak azoknak a figuráknak ad keresztnevet, akiket egészen közel hoz olvasóihoz: Boka János, Nemecsek Ernő, Geréb Dezső, Áts Feri. A mellékfiguráknak csak egy-két tulajdonságát mutatja be.

A regény szomorúan végződik, mert az egyik főszereplő meghal, és a gyerekek is hiába küzdöttek egymás ellen életre-halálra, mert a grundot beépítik.

A regény fiúkról szól, de a lányok is szívesen olvassák, mert legalább odaképzelhetik magukat az izgalmas eseményekbe. Az utolsó oldalak olvasásához oda lehet készíteni a papírzsebkendőt.

Felemelő élményben lesz része mindenkinek, aki el szeretné olvasni ezt a regényt.

Boka János

Tizennégy esztendős kamasz fiú. Arcán kevés nyoma van még a férfiasságnak. Ragyogó fekete szeme tűzként lobogott. Hangja mély volt, szelíd és komoly. Megfontolt, társainál érettebb. Ritkán beszélt ostobaságot. Kerülte a verekedést, az ítélkezést. Okos, kimért legény volt. Már gyermekkorában látni lehetett rajta, hogy becsületes férfi gyanánt fogja a helyét megállni a nagybetűs életben. Igazi római jellem.

Rokonszenves, szeretettel néztek mindig rá társai. Igazságszerető, megveti a hazugságot. Híven őrködött Nemecsek betegágya mellett.

Nemecsek Ernő

Kis, szőke hajú fiú volt Nemecsek. Jelentéktelen, sovány, gyönge gyerek. Csendesen követte az utasításokat, félénk, de nem gyáva, mégis – közlegény-.

Mindenkinek levegő volt. Se nem osztott, se nem szorzott. Senki sem törődött vele. Nemecseket az író Feiks Jenőről mintázta meg. Az író szomszédjában lakott a József körúton, lakótársa volt a párizsi diáktanyán, útitársainak egyike New Yorkban, a ?száműzetésben?. Festőművész, grafikus volt, gyermekkönyveket illusztrált.

Mindannyiunkat meghat a regény igazi hőse, a kis Nemecsek nemes, önfeláldozó viselkedése és fájdalmas halála. Neki a grund nem egyszerűen játszóhely volt, hanem ? ahogy ő sokszor mondta ? a HAZA. A csata legveszélyesebb pillanatában érkezett meg betegen, lázasan. Láztól és elszántságtól fűtött kis testében felfokozódott az erő, s leterítette a hatalmas Áts Ferit.

Így a kis Nemecsek naggyá vált az olvasók szemében.

A többi Pál utcai és a fűvészkertiek

A regény szereplőit olvasás közben ismerhetjük meg. Boka Jánost és Nemecsek Ernőt az író is sokkal részletesebben mutatja be, mint a többieket. De kik is azok a többiek?

Csele végtelenül csinos, piperkőc fiú, úgy is nevezi az író, hogy gigerli.

Csónakos gyerekes, vidám, kedves fickó, füttyei sokatmondóak. Örömében vagy meglepetésében egyaránt óriásiakat füttyent. Csöppet sem félős.

Weisz és Richter a polgári milliőből kikerülő fiúk. Jómódúak, nagyvárosiak, öntudatosan polgárok.

Csengey a legjobb tanuló, ő ? az első pad első?. Abban az időben tanulmányi eredmény szerint ültek sorban a diákok az osztályban.

Kolnay Pál és Barabás nem szeretik a konfliktusokat, inkább elfutnak, mintsem vállalják a próbatételeket.

Geréb az áruló fiú, igyekszik befolyásolni társait. Cselének is, mint az ördög, suttogta fülébe a csábítás igéit a ?törökmézesnél?. Féltékeny. A Boka?Geréb konfliktus nem a három szavazattal kezdődik, hanem a törökmézesnél, az einstand után. Gyanúsan viselkedik. Amikor rájön arra, hogy árulásával mit követett el, megpróbál mindent megtenni azért, hogy hibáját jóvátegye.

Benne sokkal több volt a vér, a vakmerőség. Nem tetszett neki Boka csöndes, okos, komoly természete. Geréb magát sokkal különb legénynek tartotta.

A Pál utcaiak ellenfelei a vörösingesek voltak, élükön a két Pásztorral. Molnár Ferenc Pásztor Árpádnak a nevét is megtartotta, persze nem tudjuk, hogy az ifjabb vagy az idősebb Pásztor volt?e. Pásztor Árpád író volt, gyermekkönyveket is írt.

Ők a kisebbekkel szemben erőszakoskodók voltak, de egyikük sem javíthatatlan, elvetemült. A legjobb futók. Lehajtott fővel jártak mindig, komoran és szúrósan néztek. Napbarnított, fekete fiúk voltak, soha senki nem látta őket nevetni. Fenyegetően viselkedtek a gyengébbekkel szemben.

Wendauer, a legkisebb vörösinges, polgári származású.

Áts Feri szép, vállas, barna fiú. Pompásan illett rá a bő, vörös ing. Ez valami harciasságot adott a megjelenésének. Rettenetes fiú, híre járt, hogy kicsapták a reáliskolából. Erős gyerek volt, hihetetlenül merész. De volt a szemében valami kedves és megnyerő. A vörösingesek vezére. Áts lenézi Gerébet, aki elárulja saját csapatát, és megveti, amikor megtudja, hogy lefizeti a grund őrét. Igazságos vezér, az einstand miatt büntetést ró ki a Pásztorokra. Őszinte sajnálatot érez Nemecsek iránt, amikor kiderül, hogy a kisfiú megbetegedéséhez neki is köze van.

A regény cselekményében felnőttek is szerephez jutnak.

Csetneky úr öntudatos, rátarti, fővárosi hivatalnok, aki ruháit Nemecsek szabónál varratja. Nem törődik mások érzéseivel, ridegen követeli ruháját, pedig tudja, hogy milyen tragédia előtt áll a család.

Rácz tanár úr szigorú tekintetű, következetes tanár. Fenyegető mondataitól megrémültek a gittegylet tagjai.

Geréb apja jól öltözött, szakállas úr, nagy, fekete galléros felöltőben. Fekete körszakálla volt, szemüveget viselt. Világ életében becsületes ember volt, érdekli fia sorsa.

Nemecsek szülei szegény, egyszerű emberek voltak, akik sok bajon, viszontagságon, búbánaton mentek már keresztül. Végtelenül szerették gyermeküket, mindent megpróbáltak megtenni érte. Ernő édesapja szabómester, éjt nappallá téve dolgozott, édesanyja pedig vigyázta gyermeke ?álmát?.

A Pál utcai fiúk tartalom:

Egy szép tavaszi napon a Pál utcai fiúk gyűlést tartottak a grundon. A közgyűlésen Nemecsek elmondta, hogy látta Áts Ferit, amint ellopta a zászlót. Ennek következtében másnap haditervet készítettek, amiben az fogalmazódott meg, hogy este nyolckor találkoznak a fiúk, Boka, Csónakos, Nemecsek. Boka aggódott, mert Nemecsek késett. Mikor odaértek a vörösingesek szigetére, egy cédulát hagytak maguk után, amire ez volt írva: ?Itt jártak a Pál utcai fiúk!? Ezt észrevették a vörösingesek, és a betolakodók keresésére indultak. Bokáéknak bujkálniuk kellett, és közben a kis szőkének kétszer kellett vízbe bújnia. Később nagy nehezen meg tudtak szökni a fiúk. A gittegyletet feloszlatták, de mivel maradt gitt, így az nem szűnt meg teljesen. Nemecseket a délutáni gyűlésen árulóvá nyilvánították, mert hirtelen elrohant, pedig csak Bokához szaladt. A grund megvédésére nagyon jól felkészültek a fiúk: Janó árkot ásott, a srácok meg szétosztották a terepet. Később kiderült, hogy Geréb az áruló, erről Geréb apja is tudomást szerzett. Gerébnek először nem bocsátották meg tettét, de napok elteltével igen. A harcra hadüzenetet is küldtek. Két nappal ezután megtörtént a csata. A Pál utcaiak becsületes harcban nyertek, és ezt Nemecsek Ernő hőstettének is köszönhették. A csata végén a vörösingesek letették a fegyvert, és Ernőt Boka kapitánnyá avatta. A kis legény már nagyon lázas volt. Az orvos megvizsgálta őt. Az édesapja érdeklődött az állapota után, de a válasz nem volt biztató. A fiúk Boka kíséretével megérkeztek Nemecsekékhez. Barabás és Kolnay még most is veszekedtek, mert Barabás leült egy székre, de Kolnay is éppen oda szeretett volna ülni.

Boka rájuk szólt, hogy hagyják már abba. Közben kijött az orvos a beteg kisfiú szobájából, s megmondta, a kis szőke legényke meghalt. Ezután mindenki szomorúan ment haza.

Másnap kiderült, hogy a grund helyébe emeletes házak épülnek.

A grund

A grund egy üres telek volt. A palánkja a Pál utca felől húzódott, a két oldalát egy-egy ház határolta.

Hátul egy másik telekkel volt szomszédos. Itt egy fűrésztelep gőzgépe működött. A végében állt a fűrészgép háza. Szinte mindig hallani lehetett a sivítását, és látni a kis kémény pöfögését.

A Pál utcai fiúk birtokukba vették a farakásokat. Vagy ötven-hatvan utca

keletkezett a kockába tornyozott farakásokból. Nem volt könnyű ebben a labirintusban eligazodni. Janó, aki a telepen élt kis kunyhójában, őrizte a fát, hogy el ne lopják, fel ne gyújtsák.

A Pál utcaiak Boka parancsára vagy öt farakásra erődítményt építettek. Ezek voltak a védelmi pontok. Folyamatosan őrizték és építgették a váraikat.

Indiánosdit játszottak, és mindent megtettek, hogy megvédjék másoktól a grundot. Számukra ez volt a minden, mint a felnőtteknek a haza, a szabadság.


*





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 102
Heti: 567
Havi: 105
Össz.: 64 757

Látogatottság növelés
Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Pál utcai fiúk - © 2008 - 2014 - tanuljjol.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: pál utcai fiúk olvasónapló - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »